Ubud városa Bali egyik legismertebb és legmisztikusabb városa, mely a sziget közepén található. A település több száz éve a tánc, zene, szépművészetek központjaként vált ismertté. Ubudban, mint térség kulturális életének központjában napjainkban is virágzóan képviselik Bali egzotikus művészetét.  A helybeliek aktívan gyakorolják a különböző művészeti ágakat: zenélnek, énekelnek, táncolnak, festenek és művészien űzik a batikolást is.

Az ideutazónak először a csodálatos luxusszállodák és vendéglők tűnnek fel, de igazán Ubud a festői rizsföldeket, apró falvacskákat, összetartó közösségeket is jelent.

A város életét áthatja a hindu vallás Balin kialakult formája, a bali hinduizmus. A vallásgyakorlás vallási ceremóniák formájában jelenik meg, melynek gyakorlását a helyiek aktívan gyakorolnak. Ez a mély hitet apáról – fiúra szállva több generáció adja tovább.  A vallás ceremóniák az élet fontos eseményeihez kapcsolódnak: gyermek születése, fogzása, házasság, halál.

Ubudban járva az ember szinte úton, útfélen egy szentélybe vagy templomba botlik, ahol szertartások vagy közös imák zajlanak. A település legjelentősebb templomai: Pura Desa, Pura Puseh, Pusa Dalem, az ubudi királyi család magánszentélye: a Pura Pameradzsan Szári Agung. Bali középső részén jellemző majomkultuszhoz kapcsolódik az ubudi Pura Dalem Agung Padangtegal templomkomplexum.

Ubud virágzó történelme

Ubud évezredek óta – amióta az első ember megjelent Balin – a sziget történelmének középpontjában állt. A bronzkor során az i.e. 3000-ben itt már virágzó kultúra élt: ezt mutatják az archeológai leletek, melyek között megalitikus romokat, lépcsős piramisokat találtak. A leletek közül a legjellegzetesebb tárgy a Pejeng Holdjának nevezett bronzgong. Nevét onnan kapta, hogy Pejengben, a Pura Panataran Sasih szentélyben található.

A közeli Beluduban is jelentős leleteket tártak fel a régészek: bronzkorból származó kőszarkofágok hű képet adnak a helyi népek temetkezési hitvilágáról.

A térség vallástörténetében a VIII. században érkezett buddhista szerzetes, Rszi Marhandja érkezése jelentett változást. Jáva szigetéről érkező hittérítő zarándok társaival terjesztette a buddhista tanokat Bali szigetén. A szent ember Kampuanban elmélkedett a Wos-folyó keleti és nyugati ágának találkozásánál. Ezt területet szent helynek nyilvánította. Ide szentélyt építetett, amit később Nirarta nevű jávai pap kibővített és templomot emelt köré.

Nirarta tekinthető Bali szigetén a valllási szertartások szülőatyjának: az általa felépített templomot pedig a Pura Gunung Lebah névre keresztelték.

Ubud X-XII. századi története

A X-XII. század a hindu buddhizmus rohamos elterjedésének időszaka Balin. A sívaista szent emberek számos remeterendet, tanítókolostort alapítottak a helyi királyok adományaiból. Ebből az időből származik a Gunung Kawi templom és Goa Gajahnak nevezett sziklatemplom.

Ebben a században már Ubud lakossággal fejlett mezőgazdasággal rendelkezett. A helyiek a fejlett rizstermesztés mellett fejlett állattartással rendelkeztek. A helyi iparosok fa- és kőfaragással foglalkoztak.

Erre az időszakra nyúlik vissza a helyiek legfőbb művészeti ága: a tánc, a dráma, a bábjátékot és helyi rituális sokasága, amely ma is jelen van az ubudi mindennapokban. A királyság korszakában született meg a Rangda a boszorkány története, melyet a helyi táncok napjainkban is híven felelevenítenek.

A legtermékenyebb korszak Airlangga bali származású király uralkodásához köthető, akinek Ubudtól délkeletre Batuánban volt a székhelye. A helyi táncok a barong és a kalinarong is a király történetét mutatják be, ahogy az uralkodó harcol a pestis és rossz szellemekkel, melyet Rangda boszorkány küldött rá.

Airlangga utódai felosztották maguk között a királyságot, s Bali szigetét Anak Wungszu kapta meg, aki megalapította a Patanu és Pakerisian folyók között elterülő királyságot.

Madzsapahit-dinasztia uralkodása

1343-ban a jávai Madzsapahit-dinasztina kezébe került Bali területe: hatalmas seregük, a híres hős, Gadzsah Mada vezetésével legyőzte a helyi királyokat, a Pedzseng-dinasztika katonáit. A hatalomátvétellel az egykori bali kultúrának vége szakadt, s a jávai kultúra váltotta fel. Az ősi bali kultúra viszont sohasem szűnt meg teljesen, hanem tovább élt az új uralkodó regnálása idején is. A madszapahitok ősei a ma élő bali arisztokrata családoknak, akik benépesítették az ubudi palotákat.

Iszlám térhódítása elől menekülve…

A XVI. században indult meg Jáván az iszlám térhódítása, amivel egyidőben a helyi királyságságok hanyatlani kezdett. A vallási térhódítás elől menekülve megkezdődött a jávai lakosság bevándorlás Bali szigetére. Sok tanító, pap, kézműves hozta magával saját tudását, kultúráját és vallási felfogását. Igen sokan gyűltek össze a helyi királyságok udvaraiban, köztük Nirarta is, aki a Síva-papok és helyi brahmana-papok ősének tekinthető.

A bali uralkodók addigi fővárosukból Gelgelbe költöztek, ezzel a sziget átlépett az “aranykorba”. Gegel bukása után az uralkodók utódai Klungkungban alapítottak új birodalmat. Az addigi egységes  nagy birodalom, több apró királyságra szakadt. A királyok pedig szüntelen harcoltak egymás ellen a Bali szigetének megszerzése miatt.

Uralkodás a madzsapahit királyság mintájára

A  XVIII. században épült Timbulban hatalmas palota, akinek éppítetője Gelgelek utóda volt.  Az uralkodó a madzsapahit királyság mintájára hozta létre saját királyságát: udvarában a legjobb zenészeket, táncosokat, fafaragókat és kézműveseket foglalkoztatta. A király udvar messze földön híres volt kifinomult ízléséről.

Az uralkodó halálát követően a Tjokorda és Gianjar-dinasztia harcolt a trón megszerzéséért. Végül a régió kis fejedelemségekre oszlott, melyek tagjai azokból az arisztokratákból tevődtek ki, akik hol az egyik, hogy a másik dinasztiának fogadott hűséget, az adandó kegyek és birtokok reményében.

Holland gyarmatosítók megjelenése 

A XIX. század elejére Ubud fontos udvari székhellyé vált, élén egy Gianjar-párti Sukawati irányításával. 1884-ben Gianjart lerohanta a Sukawatik serege megoldván egy tízéves konfliktust, az ubudi palota egyik tisztviselője járt közben a

békekötésnél. A két hatalmi dinasztia közötti megalapodást az európai hódítók, hollandok megjelenése is sürgette. A XIX. század végére a hollandok igyekeztek ellenőrzés szerezni a sziget politikai életében, igyekeztek háborút kirobbantani az egymás mellett élő kisebb királyságokban.

A XIX. század folyamán ezek a királyságok sorra, egymás után estek el a hollandok véres, hosszas harcai során. Nem voltak ritkák a szertartásos tömeges öngyikosságok sem.

A Gianjar-régió szerencsésebb helyzetben volt. Ez a helyi kulturális bőség és a jól működő gazdaságnak is köszönhető volt, ami nagy szerepet játszott a stabilitás megőrzésében.

A holland gyarmati ellenőrzés során Ubud közössége együttműködést mutatott az európaiakkal, így megmaradhatatott a palota udvarának autonómiája. Megőrizhette az udvar hagyományos művészetét és kultúráját.

Ubud a XX. században

A XX: század 20-30-as éveiben Ubud kedvelt és kitüntetett kulturális központ volt: számos külföldi író, antropológus és művész kereste fe a helyet. Tjokorda Gede Agung Sukawati nyitotta meg az ubudi palotát, amit szállodává alakítatott.

A II. világháború során 1942-ben a japánok vették át a vezetést, így a művészeti paradicsom működése egy időre megszakadt. Az ubudi nemesi családok közül sokan küzdöttek a japán megszállás ellen, de voltak olyanok is akik kincseit megóvása érdekében együttműködtek a megszállókkal.

A japánok II. világháborús vereségét követően a hollandok nyujtották be igényüket a sziget. Ez azonban nem következhetett be, mert 1945-ben Indonéziában kikiáltották az állam függetlenségét. Ezzel Sukarnó az első indonéz elnök formált jogot a térség irányítására.  A hollandok azonban nem adták fel. Megtámadták a szigetet és sok ubudit és királyi család tagjait is börtönbe zártak. A hosszas harcos során végül 1949-ban a hollandok megadák magukat az Indonéz Köztársaság hadseregének. Ezzel új korszak indult meg Bali és Ubud életében.

Ubud napjainkban

Bali 1949 után újra megnyitotta kapuit a látogatók és turisták előtt. A hatvanas években több esetben azonban többször volt politkai zavargások színhelye. A földosztást kicsikarni akarók és a szervezett helyi bandíták keserítették meg a helyiek életét. Az 1960-as évektől egyre több ubudi palotát alakítottak át szállodává, így biztosítva emgélhetést a helyi lakosság számára.

A Puri Saren Agung a központi palota, amit táncelődások megtartására alakítottak át. Ez volt az utolsó ubudi király otthona, és leszármazottai is itt élnek. Ez a palota több ubudi palota őse.

Ubud a virágos város

A falvakban, városokban és templomkertekben is megszokott látvány a virágok és fák megjelenése. Legfontosabb fák a mangróve, akácia, tamarind és számtalan kókuszpálma.

A virágfajták közül a jázmin, hibiszkusz, bougainvillea és vízililiom a sziget védjegyévé vált. A helyi kultúrában a virágok viselése, a virágáldozat természetes.

Mély vallásosság az ubudi mindennapokban

Ubudban mélyen hisznek a lélekvándorlásban: mindez kihat a lakosok mindennapi életére és munkájára egyaránt. Még a kézművesség, a művészet minnapi munkáját egyfajta szolgálatként fogják fel, mellyel Istennek adóznak. Ilyen a maszkok, ékszerek, bútorok és egyéb műtárgyak készítése.  Nagy hagyománya van a batikolásnak. A szigetlakók többsége batikolt inget, nadrágot, szoknyát visel.

Ubud mindennapi életére jellemző a csend: az itt élők gondolatvilágában namgy szerepet játszanak az istenek. Gunung Agung Bali szent hegye. A hegy a világ nyolc csakrapontjának egyike. Igen sajátos a gyermekszeretet: az itt élők minden gyermeket a túlvilágról visszajött szent léleknek tartanak. Az élet különböző szakaszaihoz vallási rituálék tartoznak. Legfontosabbak a születéshez, házassághoz és halálhoz köthető szertartások.