Indonézia vízrajza

A szigetországot óceánok és tengerek ölelik körül. Nyugaton az India-óceán, északkeleten a Csendes-óceán, északon a Celebesz-tenger és a Délkínai-tenger határolja. Szigeteit a Jávai-tenger, Maluku-tenger, Banda-tenger és a Flores-tenger veszi körül. Indonézia folyóhálózata sűrű. A folyók bővízűek, legtöbbjük Borneóban taláható.

Jelentős folyók:

Citarum: Indonézia legjelentősebb folyóinak egyike. Hossza: 300 km. A folyó története a 4. századi Taramanagara királysághoz kapcsolódik. Megnevezése ugyanis ebből az etimológiából származik. A nyugat-jávai folyam a mezőgazdasági öntözés, vízellátás, halászat, folyami hajózás mellett fontos szerepet tölt be az elektromos áram termelésében is. Három vízerőmű található a folyó bővizű szakaszain Saguling, Citara és Jatiluhur közelében. Utóbbi Indonézia legnagyobb víztározója is. Az itt felduzzasztott folyó vizét rizsföldek öntözésére használják.

A folyó mentén közel 5 millió ember él és sok ipari üzem is található a környékén, aminek következtében nagyon szennyezett.  Ólom, higany, arzén és toxinok is kimutathatók a Citarum vizében. 2008-tól az Ázsiai Fejlesztési Bank jelentős hitelt nyújt a folyó megtisztítására

Kapuas: A Borneóban eredő folyam hossza eléri 1143 km-et. A Müller-hegységben ered és öt ágú deltával a Délkínai-tengerbe ömlik. Vízgyűjtő területe hatalmas, összesen 98.740 km ². Novemberi és októberi esőzések nyomán szintje, akár 10 métert is emelkedik.  Trópusi esőerdőkön keresztül hömpölyög, ezért nagyon gazdag növény és állatvilág jellemzi. Vízgyűjtőjén több, mint 300 halfaj található meg. Halászati szempontból döntő jelentőségűek az alábbiak: pangasius harcsa, óriás gurámi, csókos gurámi, kigyófejű hal.  A halakon kívül számos rákféle is megtalálható vizében. Gazdasági jelentőségét növeli, hogy a folyón jelentős hajóforgalom van jelen. A személyszállítás mellett teherszállítás (főként fák szállítása) is kiemelkedő. A cél, hogy a 902. folyókilométerig (Puttusibau városáig) hajózhatóvá tegyék. A Kapuas-on ível át Indonézia leghosszabb hídja a 2016-ban átadott Tayan-híd (1975m).

Ayung: A folyó Bali leghosszabb folyója, hossza eléri a 68,5 km-t. Gyors folyása miatt vadvizi evezéshez kiválóan alkalmas. Így jelentős turisztikai vonzerővel rendelkezik. Vízgyűjtő területe: 109.30 km². Vízgyűjtő medencéjében rizsföldek öntözésére használják. Denpasar városánál ömlik az Indiai-óceánba.

Digul: Pápua régió legjelentősebb folyója. Hossza: 525 km. A folyó mentén egykor a holland uralom idején fogolytábor működött. Maoke déli lejtőin fut keresztül, míg delta torkolattal Pápua déli részén ömlik  az Arafura-tengerbe.

 

 

Mamberamo: Új-Guinea sziget folyója, mely a sziget északi részén ömlik a tengerbe. Két fő mellékfolyója a Tariku és a Taritatu. A Foya-hegységben kanyargó folyam mentén az 1960-as években új madárfajokat fedeztek fel, jelezve a terület biológiai sokféleségét. A folyón halad keresztül az ország egyik leghosszabb hídja a Mamberamo híd, melynek hossza 235 m.

 

Ci Liwung: Nyugat- Jáva ás Jakarta folyója. Hossza: 119 km. A folyó torkolata jelentős stratégia és kereskedelmi csomópont már a múltban is. A folyó meghatározó szerepet játszott a főváros, Jakarta fejlődésében. Vízgyűjtő területe 472 km². Jelentős lakosság , 4,5 millió fő él a folyó mentén, ezért a folyó vize nagyon szennyezett. Az árvizek elleni védekezésül 1922-ben megépítették a Banjir-csatornát. 1983-ban a Keleti-csatorna, majd a Nyugati-csatorna is megépült.  Ennek ellenére a fővárost a 2000-es években többször súlytotta árvíz. (1996, 2002, 2007 és 2013.)

 

 

Batang Hari: Szumátra leghosszabb folyója. Hossza: 800 km. Minankabau – hegység mentén fekvő falvak életében fontos szerepet játszik. Számukra a folyó a megélhetést jelenti. A helyi lakosság halászatra, szállításra és tisztálkodásra is használja a folyó vizét. Jelentős mennyiségű folyami homok kitermelés. (https://www.youtube.com/watch?v=-KwqCk-_TVM)

Musi: Dél-Szumátra legbővízűbb folyója. Hossza: 700 km. A folyó a Barisan hegységben ered. Kepahiang és Benkulu tartományon keresztül haladva átszeli Pamenbang városát. A meder mélyítésének köszönhetően a folyó ezen a szakaszon hajózható. Ezen a víziúton jelentős kőolaj, gumi és pálmaolaj szállítása bonyolódik le. A folyón ível át az impozáns Ampera híd (1177 m), mely esti fényeivel a város egyik fő látványossága.

 

A Musi Fesztivál részét képezi az Indonézia-szerte más-más módokon megünnepelt függetlenség napi programoknak, minden év augusztus 17-én. Palembangban, Dél-Szumátra tartomány székhelyén a várost átszelő Musi folyón rendezett kenuverseny az ünnep fénypontja.

Lariang: A Lariang folyó  Celesz leghosszabb folyója, a Napu, Besoa, Bada és Gimpu völgyeken keresztülhaladva nyugaton a Makassar-szorosba torkollik. A folyó naputi, sobeki szakasza vadvízi evezésre kiválóan alkalmas. Ezt a vidéket tartják a világ egyik legjobb vadvízi evezős helyének, zúgói WW IV-V-ös fokozatúak.

Mahakam: Más néven Koetai vagy Kutai , borneó folyó. Hossza: 980 km. Borneo központi hegyvonulatánál emelkedik, és kelet-délkeleti irányban a Makassar-szorosban egy széles deltájába ömlik a tengerbe a keleti –borneói fővárostól, Samarindatól  48 km-re. A Mahakam medencéje fontos 295 madárfaj otthona. Ritka fajok: borneói pávafácán,  cyornis, sörtésfejű gébics, indigó légykapó.

 

Baliem: A pápuák földjének folyója. Félelmetes kanyarjai vagy a roppant őserdők végeláthatatlan, nyüzsgő élettől lüktető tömege részben még ismeretlen, megannyi titkot rejtő vidék. Az állatvilágot kenguruk, hangyászsünök, oposszumok, paradicsommadarak, jégmadarak, papagájok, ezernyi rovar- köztük csodálatos szépségű pillangók – színesítik.  Hossza :70 km. Pulau mellékfolyója.

Brantas : Kelet-Jáva leghosszabb folyója. Hossza: 320 km. Vízgyűjtő területe: 11000 km². Festői szépségű hegyek kísérik útját (Willis-hegy,Welirang-hegység, Anjasmoro-hegy). Mojokertónál duzzasztót építettek rá. A Madura szorosnál a Porong folyóba ömlik.

Jelentős tavak:

Toba-tó : Egy 100 km hosszú és 30 km széles tó Szumátra szigetén. Vulkáni tevékenység során jött létre, és mint ilyen a világ legnagyobb vulkáni tava. Legnagyobb mélysége eléri az 515 métert. Rein Bemmelen holland geológus fedezte fel 1949-ben. A tó egy 75000 évvel ezelőtti vulkáni tevékenység eredményképpen jött létre. A kitörés nyomán 2800 köbkilométernyi vulkáni anyag került a légkörbe. (Összehasonlításként a Mount Tambora 1815-ös kitörésekor 80 köbkilométernyi vulkáni törmelék jutott a légkörbe, ami nyár nélküli éveket eredményezett Észak-Amerikában. )

A 75000 éves vulkáni tevékenység vastag hamuréteget rakott le Indiában és Malajziában, valamint 10 milliárd tonna kénsav került a bolygó légkörébe.

Stanley Ambros régész 1998-as kutatásai azt támasztják alá, hogy a kitörés vulkáni telet eredményezett és mindössze néhány ezerre csökkente az akkor élt emberek számát. Elpusztította a Föld lakosságának 60%-át.

A kitörés során keletkezett mély kaldera, majd annak vízzel való feltöltése során jött létre a Toba-tó. A tó 1130 km² területével és 900 méteres magasságával impozáns látványt nyújt és turisták millióit vonz. Környékén élő batak lakosság tradicionális néphagyományát napjainkban is folytatja. Öltözékük az „ulos” névre hallgató szőttes. A népcsoport egykor kannibál „hagyományt” folytatva emberevéssel sem állt hadilábon. A környező múzeumokba a gazdag régészeti leletekben gyönyörködhetünk. Az őslakok sajátos házai, táncai és gasztronómiája is sok turistát rabul ejt.

 

Tamblingan-tó: Balin hegyei között húzódik meg, 1271 m-es magasságban  a Tamblingan –tó. A tó a Lesung hegy lábánál vulkáni kitörés nyomán kialakult kaldera vízzel való feltöltődés során jött létre. Területe 1,6 km², maximális hossza 2 km, legnagyobb szélessége 1 km. A víz mélysége nagyon változó, melyet az esős napok száma határoz meg. Legmélyebb pontja 90 m. A vulkáni tevékenység a Tamblingan-tó mellett két kisebb tavat is létrehozott. ( Buyan-tó, Bratan-tó). A tavat övező erdőkben számottevő makákó populáció található. A környéken élő lakosság a modern világtól elzárva kis falvakban él.

 

Matano-tó: másnéven Matana. Dél-Celebesz legmélyebb tava 590 m mélységével. Területe 164 km², szélessége 3 km. A tó tengerszint feletti magassága 382 m. Sok őshonos rákfajnak és tavi csigafajnak ad otthont. A tóban megtalálható fajok hasonlítanak az afrikai Rift-völgy tó fajokhoz.  Halfajai közül különleges gébfajok jellemzőek, melyek a betelepített fajok elszaporodása miatt veszélybe kerülhetnek. Gazdag oxigéntartalma víz szulfátokban és vasban gazdag, ezért a tó zöldes kék színben pompázik.

Danau Batur: Bali kisebb tavainak egyike, területe mindössze 16 km². Felszín feletti magassága 1031 m. A tó a Batur vulkáni kúpja mentén helyezkedik el és 15 falu lakói élnek a partján. A négy fő falu: Kedisan, Songan, Trunyan és Toya Bungkah. A helyi lakosság fő jövedelemforrása a mezőgazdaság, de egyre a turizmus is egyre inkább terjedőben van.

 

Bratan-tó: Festői tóvidék 1239 m tengerszint feletti magasságban helyezkedik el. Bali második legnagyobb tava, mely Bedugul városa szomszédságában helyezkedik el, mely turisták kedvelt célpontja. A hely érdekessége, hogy a tóban egy templom található, melyet 1663-ban építettek a tó istennőjének, Dévi Danu tiszteletére. Ő nemcsak a tó, hanem a termékenység istennője is. Ezért sokan látogatják a templomot gyermekáldás miatt.

Dagály idején a fából készült talapzaton álló templomot teljesen körülveszi a tó. Ilyenkor nem is lehet megközelíteni. Érdekesség, hogy templomba csak szigorú feltételekkel engedik be a turistákat. A férfiakat csak szarong viseletével és turbánnal engedik be. A hölgyeket kifaggatják, hogy épp nem menstruálnak-e, mert azokat a hölgyeket tisztátalannak tartják, és ebben az esetben nem mehetnek be a templomba. A lemenő nap fényében a templom csodálatos látványt nyújt.

Segara Anak-tó: A Samalas-hegy vulkánkitörése során keletkezett krátertó 1257-során. A Lombok-szigetén található tó neve a „tenger gyermeke”, mely utal a tó tengerkék színére. A tó területe: 11,3 km², legnagyobb mélysége 190 m.  Tengerszint feletti magassága: 2004 m, amely Indonézia második legmagasabban fekvő vulkáni tava. Érdekesség, hogy Segana Anak található a 10000 rúpiás bankjegyen.

 Ranau-tó: A Ranau- tó Szumátra második legnagyobb tava, mely vulkáni tevékenység során jött létre. A tavat gazdag erdőség övezi, mely kristálytiszta levegőjéről híres. Halban gazdag vize a környező települések lakóinak nyújtanak megélhetést. Természeti látványosságai miatt turisták kedvelt célpontja. (https://www.youtube.com/watch?v=Q6Y53-VC6vM). Területe: 125,9 km². Átlagos mélysége: 174 m.

 

Maninjau-tó: Krátertó, mely 52.000 éve keletkezett egy vulkánkitörés során. A tó maximális hossza 16 km, a szélessége 7 km. Területe: 99,5 km², legnagyobb mélysége 165 m. Vizére 1983-ban erőmű épült, mely 65 MW teljesítményt nyújt.  A tó partján található két jelentősebb település: Maninjau és a Bayur. A helyi lakosság főként halászatból és rákászatból él. A tó és környéke festői szépsége miatt a turisták körében népszerű, különösen a siklóernyőzés kedvelőinek nyújt felejthetetlen élményt.

 

 Singkarak-tó: Nyugat-Szumátrán található tó, melynek partján Padang Panjank és Solok városai találhatóak. Területe: 107,8 km², hossza: 21 km, szélessége: 7 km. A tó víz az Ombilin folyón keresztül ömlik a Malaka- szorosba, amelyen közúti és vasúti híd is áthalad. Apróhalban gazdag tó fő gazdasági értéke a halászat.

 

Patenggang-tó: Nyugat-Jáva szigetén, Badung városa déli részén található tó, mely 1600 m magasságban fekszik. Környéke egzotikus, a helyiek situ Patengan néven emlegetik. Tó és szomszédos területe népszerű turisztikai célpont. Területe: 450 km².

 

Ranu Kumbolo: Jáva-szigetének kis tava, mely mindössze 24 ha. 2389 tengerszint feletti magasságban helyezkedik el. A tó és környéke csodálatos természeti szépségével a turisták kedvelt helye. Fontos állomása a hegymászóknak, akik a Semeru-hegy csúcsáig szeretnének eljutni. A Ranu Kumbolo és a Ranu Pani tavak közötti szakasz a túra egyik legszebb szakasza. A túraútvonal videós ismertetője itt tekinthető meg: https://www.youtube.com/watch?v=sW059mdBBCw

 

Towuti-tó: Dél-Celebesz a Malili tórendszer legnagyobb tava. A tórendszer további tavai: Matano, a kis Mahalona, a Masapi és Lontoa. Területe: 561,1 km². Legnagyobb mélysége: 203 m. Malili tórendszer őshonos halfajai a glossogobius és mugilogobius gébféle, garnélarák és egyéb édesvizi rákfajok és csigafajok. Legkülönlegesebb élőlények a tóban az édesvizi szivacsok.